Minden olyan tanítási tevékenység, amely a természeti jelenségekből álló környező világról szól, legmagasabb és végső célja az kell legyen, hogy a gyermeket az egész emberi lényre érvényes természetfelfogáshoz vezesse. Folyamatosan azt tapasztaljuk, hogy az információ jellegű tudás önmagában nem elégíti ki legmélyebb lényünket, és hogy a nevelés szférájában a gyermek a puszta tények közlésére antipátiával, nyugtalansággal és unalommal reagál. A megértés több, mint a tudás. Sokkal közvetlenebbül fog meg, ragad meg minket.
(Karl Ege)